Realme GT Neo2 a gyakorlatban

Immár négy hónapja használom ezt a tényleg remek készüléket.

Két év Samsung Note 9 használat után azért vannak dolgok amikkel meg kell barátkozni, de jóval több dolog az ami előny a Samsunghoz képest.

Először is, teljes mértékben átálltam a két napos üzemidőre. A Note 9-el esélyem sem volt erre, gyakorlatilag a hétvégén is inkább töltőre tettem minden nap. Ezt annyira nem kell, hogy hétvégenként néha még a három nap is összejön.

Sokkal folyékonyabb, gyorsabb a felület. Bármi gördülékenyebben fut rajta. Tudom, tudom, a Note 9 régebbi telefon, így a benne szolgálatot teljesítő proci sem tudhatja mindazt mint ez, most nem is a nyers erőről van szó, hanem arról, ahogy minden gyorsan és pontosan reagál. És mellette nem nagyon melegszik. A Samsung ezt a mai készülékeinél sem tudja. Sőt, a tapasztalat az, hogy egyre dadogósabb lesz a felület. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Note 9-el az Android Auto néha megmakacsolta magát, ilyenkor egy telefon újraindítás segített – a Realme esetében ilyennel még nem találkoztam.

Sokkal kézreállóbb a gombok elhelyezése annak köszönhetően, hogy egymással szemben találhatóak, nem pedig egymás fölött. Ez fontos szempont volt a motoros-kerékpáros használat miatt.

A hangminőség teljesen rendben van, bár amióta Android 12-re frissült, azóta hiába van a VoLTE bekapcsolva, nem működik. Erről azonban nem biztos, hogy a készülék tehet, inkább szolgáltatói gond – előbb-utóbb majd megoldják.

Hasznos a wifi Passpoint, valamint a Kétcsatornás WIFI gyorsítás funkció. Előbbi azt jelenti, hogy amikor ismert wifi hálózatot talál a készülék, automatikusan felcsatlakozik rá akkor is, ha a wifi egyébként ki van kapcsolva. A kétcsatornás wifi gyorsítás pedig akkor hasznos, amikor már elég gyenge a wifi jel, ekkor még egy kapcsolatot létrehoz a routerrel, ezáltal növelve a sávszélességet.

A kamerái ugyan nincsenek a Note 9 szintjén, de azért tudnak egy-két hasznos trükköt, amit a samu meg nem. Alapvetően elégedett vagyok vele.

A frissítések nagyjából havi rendszerességgel jönnek rá, nincs is baj velük, a Note 9 meg már úgyis kiesett a támogatott készülékek sorából.

Negatívumként megemlíthetném a Dex hiányát, de azt amúgy sem sokszor használtam, valamint a vezeték nélküli töltést, esetleg az IP67 védelmet, de ezekkel együtt tudok élni. Ami inkább probléma volt eleinte, a Samsung jegyzet alkalmazásról lemondani. Hiába a Samsung ökoszisztémája eléggé teljes, így arra rászokni nem nehéz, viszont leváltani másra már nem annyira könnyű.

Nem hibátlan készülék, de biztos vagyok benne, hogy még sokáig megtartom, és jó eséllyel majd egy újabb Realme lesz az utódja.

Notesz a galaxisban

2018. augusztusában amikor megjelent a sajtó néhány kifogással élt vele szemben, pl. külsőleg nem sok minden változott az elődhöz képest, valamint az elszaladt árazás főleg a 8/512-es csúcsmodellé, túl a 400 ezren.

Mostanra viszont a Note 9 beesett 200 ezer alá. Na jó, ez csak a 128GB-os változat, viszont legalább még néhány helyen kapható. Persze, felvetődhet a kérdés, hogy ugyanennyiért megvehető a Note 10 Lite is modernebb külsővel, ugyanezzel a chipszettel. Akkor miért ne azt inkább?

Nos, valóban vannak érdemei a 10 Lite-nak, pl. kompaktabb, képernyőbe épített ujjlenyomat olvasó, háromtagú hátlapi kamerarendszer, 4500mAh-s akku.

A Note 9 viszont rendelkezik IP68 tanúsítvánnyal, írisz szkennerrel, sztereó hangszórókkal, valamint vezeték nélkül is tölthető a 4000 mAh-s akku. Ja, és persze van Dex, ami a 10 Lite-ból kimaradt. Tartozékokkal is jobban áll; van egy jó minőségű AKG headset a dobozban, valamint USB-C – USB-A adapter. Így aztán akár pendrive, akár usb-s lan hozzá csatlakoztatható.

Bár régebben volt szerencsém Samsung telefonokhoz, igazán sosem kedveltem őket. Viszont a OneUI felülettel olyan csomagot alkottak, ami minimum megsüvegelendő. Jelenleg a OneUI 2.1 elérhető mindkét készülékre, és jó eséllyel együtt is frissülnek majd ez után is. A Samsung OneUI felülete tényleg jó.

A vízállóság nálam ugyan nem szempont, a hátlapi ujjlenyomatolvasót viszont nem szeretem. A sztereó hangszóró nekem fontos, bár meglennék nélküle is. A vezeték nélküli töltés nem szempont, bár így utólag tényleg kényelmes. A Dex viszont valóban jó. Ezért aztán én a Note 9-re tettem a voksomat, és nem bántam meg.

LG V40 Thinq – a középárú csúcsmobil

Mára az LG név kissé megkopott a mobil piacon. Jó nem egy HTC, de azért régen sokkal jobban pariban volt a Samsung mobiljaival, mint most. Az LG V40 ThinQ ugyan két éve megjelent készülék, de alapvetően még ma is szemre való. Mai szemmel nézve elég szélesek a kávák, valamint a notch is, mondjuk kapott is ide mindjárt két szelfi kamerát.

A hátulján három kamera található, valamint itt hordja az ujjlenyomat olvasóját is. Mára gyakorlatilag megfeleződött az ára a megjelenésihez képest, így ennek tükrében nézzük a dolgokat.

Pozitívumként meg kell említeni, hogy IP68-as minősítéssel rendelkezik, a hátlapi kamerái egész jó képeket lőnek, a beszélgetési minőség kiemelkedő, van jack csatlakozó, melynek köszönhetően nem akármilyen minőséggel szólalnak meg a zenék, valamint maga a készülék gyors, stabil. Az üzemidő ha nem is parádés, de valószínűleg a jó optimalizációnak köszönhetően egész jó, pláne az akksi méretéhez képest.

Negatívum is akad pár dolog: Szoftveres frissítés gyakorlatilag nincs, a két szelfi kamera igazából felesleges, és kár a sztereó hangzás elhagyásáért is. Igen, sajnos nem sztereó, helyette kapott egy Boombox nevezetű dolgot, ami arra hivatott, hogy a készülék asztalra helyezve rezegteti azt, így növeli a zenei teljesítményt. Hát… a sztereó hangszóró jobb lett volna. A szoftver nem egy átgondolt dolog. Olyan benyomást kelt, mint amit csak úgy összedobtak. Pedig stabil és gyors, de egyszerűen nincs harmónia a megjelenésében.

ÖSSZEGZÉS

Az LG V40 ThinQ ma egy új középkategóriájú telefon áráért megvehető. Elgondolkodtató, ha valaki új telefon vásárlásán töri a fejét. Ha a sztereó hangzás hiánya nem fájó dolog, valamint nem baj, ha nem érkezik rá frissítés, akkor érdemes ezt választani, mert a jó tulajdonságai olyanok, amikkel egy új szériás középkategóriájú telefon sem tud versenyre kelni.

Meizu 16th a mindennapokban

Snapdragon 845, 6Gb RAM, legalább 64Gb háttértár, Amoled kijelző, fejlett kamera rendszer, és a zseniális FlymeOS. Rossz biztos nem lehet.

Pár éve ez a telefon a Meizu csúcs készüléke volt, és ez látszik is rajta. Hibátlan összeszerelési minőség jellemzi. Jó minőségű sztereó hangzás, gyönyörű kijelző.

Na de milyen használni a mindennapokban?

Annak ellenére, hogy az akku kapacitása mindössze 3010 mAh, azért másfél napra elegendő. Az antennák vételi ereje kimondottan jó, a beszélgetési minőség szintén. A kamerák elég jó képeket készítenek. A rendszer gyors. Testreszabási lehetőség nem túl sok van, és bár a rendszer témázható, nem túl sok lehetőség közül lehet választani.

És most nézzük az árnyoldalát is: Frissítésekről ne is álmodjunk. A kínai verziók ugyan kapnak frissítéseket, de a globális modellekre 2019. április óta nem érkezett semmi. A szoftver nem mindenhol átgondolt, és nincs valódi sötét mód sem. A rendszerrel nem minden alternatív launcher kompatibilis. Van aminél csak az animációk szűnnek meg, de van olyan is, amelyik időnként egyszerűen lefagy.

Végszó: Röviden majdnem csúcsmodell. Ha valakinek nincsenek extra igényei, megtalálhatja benne a számítását. Ha valaki a kamerája miatt venné, szintén elégedett lehet vele. De ez mégsem csúcsmodell. Inkább egy kiemelkedően jó középkategóriás telefon. Annak viszont tényleg nagyon jó.

Xiaomi MI A1 vs MI 5X: avagy egypetéjű ikrek, mégis mások

A Xiaomi 2017. júliusában mutatta be a MI 5X-et, egy korrekt középkategóriás phabletet dupla kamerával, ujjlenyomat olvasóval, Snapdragon 625-el, 64GB háttértár, 4GB RAM. Hivatalosan a kínai piacra szánt termék, így nem ismeri a B20 LTE sávot. Viszont a MIUI 9 felület Android 7.1.2 verzióval gyors, pörgős, a MIUI-s extrák pedig hibátlanul működnek. Mivel a telefonon Global ROM van, így teljes értékű magyar nyelvvel találkozunk.

Aztán szeptemberben jött a meglepetés, megjelent a Xiaomi MI A1, mely hardverileg ugyanaz mint az MI 5X, viszont ez a készülék az Android One program keretében készül, így a Google nyers android szoftverét futtatja. Egyedül a kameraszoftver, valamint az infra szoftvere a Xiaomi-é.

A negatív meglepetés már az első bekapcsolásnál kezdődik, amikor kiderül, hogy még csak nem is a Pixel Launcher fut a telefonon, hanem az őskövület Launcher3. Aztán a dolog fokozódik, amikor telefonhívásnál kiderül, hogy nem minden rendszerüzenet magyar nyelvű. Aztán folytatódnak a kellemetlenségek, amikor a zsebben lévő telefon csörögni kezd, majd kivételkor a főképernyőt mutatja a hívás képernyője helyett, mert hogy nincs benne a MIUI-ban olyan jól működő zseb mód, ami megakadályozza a zsebben történő akciókat. Nincsenek gesztusok, nem tiltható le az értesítési sáv legörgethetősége a zárképernyőn, és természetesen hiányzik az egy kezes mód is. És természetesen a funkció gombok nem programozhatók át. Pl. a MIUI-ban megadható, hogy a vissza gomb hosszú nyomásra bezárja az éppen futó applikációt. Nagyon hasznos tud lenni, hát itt erről is le kell mondani. Nem lehet, legalábbis nem érdemes lezáró gombokat alkalmazni, mert azt vagy adminisztrátori joggal alkalmazza, és akkor a feloldásnál nem működik az ujjlenyomat olvasó, vagy olyat használunk ami elsötétíti egyszerűen a kijelzőt addig, amíg a készülék le nem zár magától. Ennek ugye meg van az a hátránya, hogy addig is pörög a proci, valamint a kijelző az érintéseket továbbra is érzékeli.

Marad az android nyers felülete, testre szabhatóság, témázhatóság nélkül. Sokan úgy vélik, hogy azért jó az android nyers felülete, mert gördülékenyebb, mint a gyártók által felextrázott verziók. Ebben valóban lehet némi igazság, mely Antutu pontokban mérhető is, de használat közben általában nem látni a különbséget. Ami viszont lényeges, a kényelmi extrák megléte, vagy nem megléte. Ezek alapján én úgy gondolom, hogy az MI 5X még a B20 hiányával együtt is nyerőbb készülék, mint az MI A1, mert a hétköznapokban egyszerűen jobban használható.

LG Q6: Kategóriák nélkül

Amikor 2017. nyarán megjelent az LG Q6 készülék, lehetett sejteni, hogy nem mindennapi készülék. És ez igaz is, csak egy kicsit másként.

18:9-es képarányú, gyönyörű színekkel operáló 5.5″ kijelző egy 5″-os normál méretű mobilban. Fém ház, egész jó színválaszték. Ujjlenyomatolvasó ugyan nincs, viszont van arcfelismerés, ami ugyan lassabb, és nem is olyan megbízható mint az ujjlenyomatolvasó, de egész jól működik.

A telefon a középkategóriában próbál szerencsét, ehhez mérten egy kicsit kevés a Snapdragon 435-ös soc, de a 32GB háttértár, meg a 3GB memória, valamint a jól optimalizált szoftver elég jó kombináció.

A kamera picivel a kategóriaátlag feletti minőséget nyújt, a hangminőség inkább csak átlagos. A készülék hátulján található hangszóró viszont átlagon aluli. Nem hogy mély nincs, magas nincs, de abszolút nem tisztán szól. Nem is értem, ezt hol találta az LG.

A középkategóriás telefonok nagy részénél hiányzik az NFC, az egy sim-es M700N változatoknál ez meglévő extra, viszont aki dual sim-eset szeretne, az nem kap ilyet, az M700A-ban ugyanis nincs NFC, hiába írják a webshop-ok, hogy van. Viszont a dual sim képesség mellett is megmarad a microSD bővíthetőség lehetősége.

Szoftveres oldalon a készülék rendben van, szép grafika jellemzi, ráadásul egyszerűen témázható, valószínüleg bárki igényét képes kielégíteni.

Ami viszont kiábrándító, hogy a készülék hátlapja MIL-STD-810G hitelesítés ide vagy oda úgy karcolódik, hogy én még ilyet nem láttam. 1 nap alatt zsebben hordva olyan karcos lett a hátlap, mintha szikével karcoltam volna. Ezt az előszériás példányoknál korábban is tapasztalták tesztelők, az LG azt ígérte, hogy javítják a problémát. Jelzem nem sikerült. a Meizu M3 Note-om anno másfél év használat után a hátlapon semmi karcot nem mutatott, pedig azt nem kíméltem.

Összegzésként kár ezért a telefonért, nagyon jó kis készülék lehetne, de messze nem azért az összegért, amit elkérnek érte. És szigorúan kötelező a védőtok használata hozzá. Valójában nem nagyon lehet kategóriába sorolni, mert a kijelzője egy ligával feljebb is megállná a helyét, a harveres teljesítménye viszon inkább alább sorolja. A kamerás képességei nagyon jók, az ujjlenyomatolvasó hiánya viszont fájó. Tudom, az iPhone X-en sincs és az ennek a 4x-esébe kerül, de ez nem mentség. A hátlap minősége viszont kritikán aluli. Ilyet nem hogy a középkategóriában, de a belépő szinten sem engedhet meg magának egy gyártó sem.

A megjelenés óta aránylag sokat esett az ára, jelenleg 58.000Ft-tól megvásárolható, lassan elérve azt a kritikus összeget, amit már megér. Ez még mindig sok egy picit, ha hozzá számoljuk egy azonnali tok beszerzését is. Emiatt jelenleg sajnos nem tudom ajánlani senkinek sem.