Notesz a galaxisban

2018. augusztusában amikor megjelent a sajtó néhány kifogással élt vele szemben, pl. külsőleg nem sok minden változott az elődhöz képest, valamint az elszaladt árazás főleg a 8/512-es csúcsmodellé, túl a 400 ezren.

Mostanra viszont a Note 9 beesett 200 ezer alá. Na jó, ez csak a 128GB-os változat, viszont legalább még néhány helyen kapható. Persze, felvetődhet a kérdés, hogy ugyanennyiért megvehető a Note 10 Lite is modernebb külsővel, ugyanezzel a chipszettel. Akkor miért ne azt inkább?

Nos, valóban vannak érdemei a 10 Lite-nak, pl. kompaktabb, képernyőbe épített ujjlenyomat olvasó, háromtagú hátlapi kamerarendszer, 4500mAh-s akku.

A Note 9 viszont rendelkezik IP68 tanúsítvánnyal, írisz szkennerrel, sztereó hangszórókkal, valamint vezeték nélkül is tölthető a 4000 mAh-s akku. Ja, és persze van Dex, ami a 10 Lite-ból kimaradt. Tartozékokkal is jobban áll; van egy jó minőségű AKG headset a dobozban, valamint USB-C – USB-A adapter. Így aztán akár pendrive, akár usb-s lan hozzá csatlakoztatható.

Bár régebben volt szerencsém Samsung telefonokhoz, igazán sosem kedveltem őket. Viszont a OneUI felülettel olyan csomagot alkottak, ami minimum megsüvegelendő. Jelenleg a OneUI 2.1 elérhető mindkét készülékre, és jó eséllyel együtt is frissülnek majd ez után is. A Samsung OneUI felülete tényleg jó.

A vízállóság nálam ugyan nem szempont, a hátlapi ujjlenyomatolvasót viszont nem szeretem. A sztereó hangszóró nekem fontos, bár meglennék nélküle is. A vezeték nélküli töltés nem szempont, bár így utólag tényleg kényelmes. A Dex viszont valóban jó. Ezért aztán én a Note 9-re tettem a voksomat, és nem bántam meg.

LG V40 Thinq – a középárú csúcsmobil

Mára az LG név kissé megkopott a mobil piacon. Jó nem egy HTC, de azért régen sokkal jobban pariban volt a Samsung mobiljaival, mint most. Az LG V40 ThinQ ugyan két éve megjelent készülék, de alapvetően még ma is szemre való. Mai szemmel nézve elég szélesek a kávák, valamint a notch is, mondjuk kapott is ide mindjárt két szelfi kamerát.

A hátulján három kamera található, valamint itt hordja az ujjlenyomat olvasóját is. Mára gyakorlatilag megfeleződött az ára a megjelenésihez képest, így ennek tükrében nézzük a dolgokat.

Pozitívumként meg kell említeni, hogy IP68-as minősítéssel rendelkezik, a hátlapi kamerái egész jó képeket lőnek, a beszélgetési minőség kiemelkedő, van jack csatlakozó, melynek köszönhetően nem akármilyen minőséggel szólalnak meg a zenék, valamint maga a készülék gyors, stabil. Az üzemidő ha nem is parádés, de valószínűleg a jó optimalizációnak köszönhetően egész jó, pláne az akksi méretéhez képest.

Negatívum is akad pár dolog: Szoftveres frissítés gyakorlatilag nincs, a két szelfi kamera igazából felesleges, és kár a sztereó hangzás elhagyásáért is. Igen, sajnos nem sztereó, helyette kapott egy Boombox nevezetű dolgot, ami arra hivatott, hogy a készülék asztalra helyezve rezegteti azt, így növeli a zenei teljesítményt. Hát… a sztereó hangszóró jobb lett volna. A szoftver nem egy átgondolt dolog. Olyan benyomást kelt, mint amit csak úgy összedobtak. Pedig stabil és gyors, de egyszerűen nincs harmónia a megjelenésében.

ÖSSZEGZÉS

Az LG V40 ThinQ ma egy új középkategóriájú telefon áráért megvehető. Elgondolkodtató, ha valaki új telefon vásárlásán töri a fejét. Ha a sztereó hangzás hiánya nem fájó dolog, valamint nem baj, ha nem érkezik rá frissítés, akkor érdemes ezt választani, mert a jó tulajdonságai olyanok, amikkel egy új szériás középkategóriájú telefon sem tud versenyre kelni.